Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A meglepetés

2012.07.07

A meglepetés

 

Szerette a meglepetéseket. Amilyen gyakran csak tehette, meglepte magát. Időről időre, reggel, munkába menet megvette az újságot, amit a legmegfelelőbbnek tartott. Aznap a munkájára sem tudott figyelni. Lapozgatta titokban. Nézegette a kis képeket, olvasgatta a szemelvényeket. Nem volt barátkozós fajta. Csak egy-két ismerőse akadt, akikkel néha váltott néhány szót, felületes beszélgetésbe elegyedett velük. Minden szabadidejét a meglepetéseinek tartogatta.

Imádta az ajtókat. Kifejezetten örömet jelentett számára, ha új ajtókon léphetett be. Az izgalomnak egy sajátos formáját élte át, amikor egy új ajtó elé lépett, kopogtatott, és várt. Nem mindig lépte át a küszöböt, de meg kellett tudnia, mi várja az ajtó mögött. Újabb és újabb ötletekkel rukkolt elő, hogy bekopoghasson egy szép, tetszetős, vagy épp titokzatos ajtón. Nagyritkán egy-egy semmitmondó, kopár ajtó is felkeltette az érdeklődését, s azzal is szerencsét próbált. Egy ajtó egyszer különösen felizgatta. Nem tudta megállni, hogy ne kopogtasson rajta. Egy szép női név volt a névtáblára kiírva. A sarki virágosnál vett egy egyszerű, de bájos csokrot. Visszasietett, izgatottan kopogott. Kedves női hang kért egy kis türelmet. Lépteket hallott az ajtó mögül, hallotta, amint egy kéz matat a zárral. Elfordult a kilincs, kinyílt az ajtó. Középkorú, nem túl szép hölgy nyitotta ki. Kérdő tekintetére a csokor virág volt a válasz, s néhány röpke szó. Átadta a csokrot, elköszönt, megfordult, elindult lefelé a három lépcsőfokon, s máris sétált tovább az utcán az új élmény mámoros ízében fürödve. Boldog volt, vágya kielégült: ajtót nyitottak neki.  Máskor ügynöknek adta ki magát. Vásárolt valami egyszerű, olcsó dolgot, vagy otthonról hozott magával valamit, amire már nem volt szüksége. Tetszetős ajtókon kopogott, s felkínálta portékáját. Annak örült igazán, ha nem vették meg, mert akkor további ajtókkal próbálkozhatott, míg kedve tartotta. Azt sem bánta, ha gorombán elküldték. Nem számított. De kopoghatott. Ez volt az igazán fontos. Az emberek kevésbé érdekelték, akik ajtót nyitottak. Csak az élmény számított, és hogy kopoghatott, hogy megérinthette az ajtót, hogy mögé láthatott. Megint máskor a sors kegyes volt hozzá, és valakinek a személyes iratait találta meg. Újabb alkalom, hogy meglephesse magát egy ismeretlen ajtóval. Mikor más ötlete nem akadt, akkor használta a bevált, jó eredményre vezető tervét: mesteremberekhez ment. Szabóhoz, autószerelőhöz, háztartási gép szerelőhöz. Volt, hogy kényeztette magát kicsit, és masszőrhöz ment. Új ajtó, és még jól át is gyúrták izmait.

Egyszer egy jövendőmondóhoz ment el. Nem igazán hitt az ilyen dolgokban, csak kíváncsi volt. Különleges foglalkozáshoz különleges ajtó illik. Nem is csalódott, amint meglátta, tudta, hogy ismét jó kis borzongás fog rajta végigfutni, ahogy az ajtó elé áll, és felemeli a kezét, hogy az ajtó lapját illesse. Az élményt besorolta a legjobb tíz közé. Beinvitálta egy hölgy, aki misztikus ruhát öltött, és titokzatosan próbált viselkedni és beszélni. Kicsit nevetséges volt. Azért belépett. Attól tartott, hogy sokan lesznek, és várni nem akart, csak vesztegette volna értékes idejét. De nem kellett soká várnia. Beléphetett a szentélybe, ahol a jövendőmondó ült. Sötét volt, az ablakok vastag függönnyel voltak eltakarva, nehogy egy sugárnyi napfény bejusson. Füstölők izzottak és gyertyák égtek szerte a szobában, és a polcokon körben mindenféle egzotikus tárgy és könyvek voltak. A jövendőmondó sok helytálló dolgot mondott, amin el is csodálkozott, hogy honnan veszi ilyen pontosan azokat az eseményeket. Végül azt is mondta, hogy van egy furcsa szenvedélye, aminek régóta a rabja. Nem tudja pontosan, hogy mi az, de nagyon különleges, és nagy örömet okoz ezzel magának szinte minden nap. Azonban nagy veszedelmet lát közelegni, ami ezzel a szenvedéllyel függ össze, és az lenne a legüdvösebb számára, ha soha többé nem csinálná ezt a dolgot. A jósnak több mondanivalója nem volt, de még egyszer felhívta a figyelmét arra, hogy óvakodjon hódolni a szenvedélyének, ha nem akar nagy bajba jutni. Kicsit nevetségesnek érezte ezt az egészet, annak ellenére, hogy a jós ennyire ráérzett a dolgaira. Minden átkozott jós azzal jön, hogy vagy szerelmes lesz az ember, megházasodik és gyereke születik, vagy valamiféle sorscsapással fenyeget. Megvonta hát a vállát és elsietett, hogy felkutassa a következő kiszemeltjét, ami előtt megállva kopogtathat.

Alig tudta kivárni a munkaidő végét. Kinézett az újságból néhány eladó ingatlant, melyek igazán felkeltették benne a kíváncsiságot s a vágyat. Némelyik ház nagyon szép volt és nagy, olyan gazdagoknak való fajta. Ezek a házvizitek különös élményt jelentettek számára, mert nemcsak kinyitották az ajtót, de át is léphetett a küszöbön, nem kellett vennie semmit, sem hoznia semmit, semmi különös kifogást nem kellett találni, miért megy oda. Az első ajtó, amit aznap meglátogatott, igazi ínyenc falat volt. A bejárati ajtó előtt szemet gyönyörködtető kis terasz feküdt, kétoldalt buja növényzettel. Egyenes út mutatott a bámulatosan faragott ajtóhoz, melyet réz veretek díszítettek, s középütt az ajtó testén egy hatalmas, mesteri kopogtató feküdt. Már messziről meglátva ezt a csodát rázta a hideg, libabőrös lett s hevesen dobogott a szíve. Azzal a furcsa, szorongató érzéssel állt az ajtó elé. Keze lassan közelített a tökély felé. Alig merte illetni azt a gyönyörű kopogtatót. Végül megérintette, megfogta, kopogtatott. Hangosan kondult belül az egész ház, akkora ereje volt annak a kopogtatónak. Várt. Végül valaki kitárta azt a meseszép ajtót számára, s átléphetett a küszöbön. Végignézte a házat, miután az ajtó így lenyűgözte, gondolta, nem fog végigrohanni a szobákon. Míg a házban tartózkodott, megmaradt benne az a tűz, amit a kopogtatás előtt érzett, csak kicsit lanyhult, aztán megint fellobbant, amint távozott, s az ajtót becsukták mögötte. Ismét láthatta. Szemérmesen megsimította búcsúzóul a kopogtatót. Szíve szerint hazavitte volna azt az ajtót, hogy minden nap láthassa, érinthesse, átléphessen rajta, csodálhassa. Beült az autójába, nagyot sóhajtott, visszanézett a házra. Elővette az újságot, megnézte a következő ingatlant, amit bejelölt. Beindította a motort, s utoljára még egyszer felpillantott az ajtóra, majd elhajtott.  Indult a következő ingatlanhoz, amit aznapra kinézett magának. Az előző izgalom lassanként átváltozott a következő iránt érzett izgatottsággá. Ilyen élménye még sosem volt. Az új meglepetés héve elragadta, vonzotta az új ház felé. Különösen vágyott rá, hogy beléphessen abba a házba. Könnyedén odatalált. Leparkolt, s hosszú léptekkel indult meg, hogy kielégítse izzó kívánságát. Csendes volt a ház környéke. Mire a házhoz ért, példátlan feszültség vibrált benne. Egy nap egymás után ilyen heves érzések követik egymást! Különös ez a mai nap. Az ajtó teljesen hétköznapi volt, semmi hivalkodás. Az előző után szinte kopárnak és szürkének tűnt. Valami miatt mégis nagyon tetszett neki az az ajtó, s már csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy beléphessen rajta. Felemelte a kezét, hogy kopogtasson. A névtáblát bámulta közben, amin egy férfi neve állt. Elbambult, s csak nézte egy ideig. A névtábla reze lassan folyóssá, képlékennyé vált, mozgott, formálódott, míg végül kialakult rajta a saját neve! Szeme hirtelen ráfókuszált, pupillája összeszűkült, pislogott, hitetlenkedve nézte a betűket. Döbbenten nézett körül, de nem látott senkit. Visszapillantott a táblára, ahol már szilárdan az ő neve állt. Az izgatottság már soha nem ismert magasságokba csapott. Nem várhatott tovább. Érthetetlennek találta ezt az egészet, s már nagyon kíváncsi is lett. Felemelte a kezét, hogy kopogtasson, de az ajtó kinyílt, amint a keze érintette a fát. Kitárulva szabad utat engedett neki, szinte kérte, hogy lépjen be az egyszerű folyosóra. Nem is gondolkodott, mintha irányították volna a mozdulatait, átlépte a küszöböt. Lába azonban nem érintett talajt. Egyensúlyát veszítve zuhanni kezdett a padló síkja felé, a talaj azonban nem volt szilárd. Hangos csobbanással beleesett a földbe, lába nem ért le, a falakon átnyúlt a keze, nem volt mibe megkapaszkodnia, fuldokolva kapálózott.

Nem tudott úszni.

 

2000.07.28.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.