Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A tündérleány gondolatai

2012.07.04

A tündérleány gondolatai

 

A Hold hátát a Föld gyermekei nem láthatják. Azt szégyenlősen, titkolva mindig elfordítja. De él itt a Földön egy leány. Tündérek gyermeke ő. Gondolatai vidámak, fürgék, vidámak, pajkosak. Ha kedve tartja, a szellő farkába csimpaszkodnak, vagy puha felhőkre csücsülnek, s a magasból nézik a tájat. Így hát ez a tündérgyermek bárhová eljut, bármit láthat, ha a kis gondolatok is úgy akarják.  Egy szép csillagos éjjelen a leány a Holdat bámulta, s gondolta: "Milyen undok ez a Hold, hogy hátával mindig hátat fordít! Én látni akarom a túlfelét is! Bizonnyal rejteget valamit. No, lássuk csak, mi is van ott."

És gondolatait útnak indította, fel a magasba, messze-messze, a Hold túloldalára.  A gondolatok térültek-fordultak, suhantak, s már ott is voltak. De elámultak ám! Olyat láttak, amit még senki emberfia. A nagy, sötét árnyékban, amit a Hold vet magára, letelepedtek kicsinykét, hogy szemük megszokja a sötétet. S láss csodát! Emberi alakok kezdtek derengeni. Megannyi, árnyéktestű lényt láttak. Olyanok voltak, mint az emberek, csak feketék, és majdnem testetlenek. Árnyékból voltak. Hangjukat sem lehetett hallani, ők szerették a csöndet, de mégis beszéltek egymással, csak szavak nélkül. Kis városkákban laktak, sok-sok növénnyel és állattal körbevéve, szerették a természetet. Persze náluk az is mind-mind árnyékból volt. De nem voltak ám ők híján szépségekkel! A fekete tudott lenni még feketébb, kevésbé fekete, sűrűbb vagy lengébb fekete. A Holdlakók nagy szeretetben éltek, ugyanúgy, mint mi, Földlakók. Náluk is esett az eső, fújt a szél, volt nappal és éjszaka, csak mindegyik feketén. És az égen csodálatosan szikrázó fekete szivárvány ívelt keresztül. Elámultak ám a kis gondolatok! Sokfelé jártak már, sok mindent láttak már, de ehhez foghatót soha, soha ilyen csodát nem értek még. Nem tudták felérni ésszel, hogy lehet ilyen csodálatos világ a Hold túloldalán. Ilyen nagy titokban élnek ők ott, az árnyéklények, senki sem tudhat róluk.

A gondolatok elindultak hazafelé, s mire visszaértek a leányhoz, csupán sejtések maradtak. A leány azon tűnődött, vajon létezhet-e a Hold túloldalán fekete szivárvány? Mert mi, földi emberek nem tudunk róla, attól még ott lehet. Aztán mosolygott egyet önnön fantáziáján, megrázta göndör fürtjeit, átfordult a másik oldalára, s édesen elaludt.

Így aztán ma sem tudja senki sem a Földön, hogy a Hold hátán élnek árnyemberek, s hogy létezik a fekete szivárvány.

 

1999.04.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.