Kassai Petronella Déva

Arcod

Szemem puha leplét levonom

Arcod kedves vonalát látom

Ujjaid idefutnak a távolból

Melledre csorgatom göndör fürtjeim

Bőröd puha bársonya

Láthatatlan palástba öltöztet

Hajad lágy szálai bújnak tenyerembe

Eltévednek ujjaim közt

Mécseseink meleg félhomályt lehellnek körénk

Hátad ívén siklanak fényeik

S szememből csillannak tiédbe

Szitár hangja hajlik arcodra

Szantál füstje bódít örvénylik leng

Körültáncolja fonódó testünk

Gyöngyfogaid félholdat rajzolnak bőrömre

Arany tagjaink egybefolynak

Vörös szívünk összeér

Csókot hintenek egymásra

Ajkaid cimpámat simítva suttognak

Édes halk szavakat

Sós gyémántoktól ékes homlokod

Mellemre fekteted

Vállam tenyeredbe bújik

Szemem leple fellibben

Köröttem sötét éj

Tested messze tőlem ágyadban pihen

Hátad takaró cirógatja

Irigy fukar ma megfosztott tőled

Holnap azonban enyém leszel

Látom majd arcod kedves vonalát

S melledre csorgatom göndör fürtjeim

1999.06.14.