Elsírt szavak - 1999-2000.
Alliterációk III.
Habfehér
Hajnalhasadtával
Hajnalmadár
Hajolt
Hallgatag
Halántékom
Hamvas
Határára
Hívott
Hízelgett
Hiúságomnak
Hazudott
Hitegetett
Hűtlenül
Hollóvá
Homorította
Holdfénytollát
Homályos
Hómezők
Hűvös
Hullámján
Hazarepült
Hózivatar
Hullt
Hófehér
Hajamra
Hontalanná
Hasadtam
Hajnalmadárrá
Hűlt
Hervadt
Holttestem
Hideg
Hamva
2000. április
Akt
A csönd hangja némán betemet
Fehér félhomály lopakodik odakinn
Ketten ülünk a dombok ölén
Éreztem a kő hidegét
A talpam alatt
Átfogta derekam
Simogatta hajam
Kedves volt
De kemény
Éreztem a tested melegét
A bőröm erein
Átfogtad derekam
Puha ágyba fektetted
Törékeny csupasz testem
És szerettél
1999. nyár
Arcod
Szemem puha leplét levonom
Arcod kedves vonalát látom
Ujjaid idefutnak a távolból
Melledre csorgatom göndör fürtjeim
Bőröd puha bársonya
Láthatatlan palástba öltöztet
Hajad lágy szálai bújnak tenyerembe
Eltévednek ujjaim közt
Mécseseink meleg félhomályt lehellnek körénk
Hátad ívén siklanak fényeik
S szememből csillannak tiédbe
Szitár hangja hajlik arcodra
Szantál füstje bódít örvénylik leng
Körültáncolja fonódó testünk
Gyöngyfogaid félholdat rajzolnak bőrömre
Arany tagjaink egybefolynak
Vörös szívünk összeér
Csókot hintenek egymásra
Ajkaid cimpámat simítva suttognak
Édes halk szavakat
Sós gyémántoktól ékes homlokod
Mellemre fekteted
Vállam tenyeredbe bújik
Szemem leple fellibben
Köröttem sötét éj
Tested messze tőlem ágyadban pihen
Hátad takaró cirógatja
Irigy fukar ma megfosztott tőled
Holnap azonban enyém leszel
Látom majd arcod kedves vonalát
S melledre csorgatom göndör fürtjeim
1999.06.14.
Nyáresti hangulat
Hárfahangú
Hullámok
Osonnak
A partnak
Bársonybőrű
Bogarak
Suttognak
A Napnak
Bíborszínű
Kőfalak
Ringatják
A Holdat
Harmatízű
Gondolat
Motoszkál
A porban
Mézillatú
Szellők
Cirógatnak
Halkan
1999.09.07.
Az egér
Van egy egerünk
Fehér
Vörös szemmel
Csimpaszkodik
A rácson
Három lábbal
- A negyedik
csonka -
Csimpaszkodom
Én is
Önmagam rácsán
Fél kézzel
- Az egyik
béna -
Fehéren
Könnyektől
Vörös szemmel
1999.11.10.
Lantszavú tél
Hallom már
Ostoba
Jégcsap-sarkú
Kemény
Cipőd
Bántó
Kopogását
Reszketek is
Már
Nézz rám
Ajkam kékül
Ujjam dermed
S te
Szívembe
Szúrod
Jégtű-sarkodat
Kínzol
Utállak is érte
Nem kímélsz
Sohase
Csak szorítasz
Magadhoz
Mínuszfokos
Karoddal
De nem kiáltok
Felébred
A kedves
Csitt
Csak írd
Halkan
A versed
1999.11.10.
Köd
Mocsaras lápokon
Köddel vegyülve
Lelkem szétterül
Hagyj aludnom
Fáradt vagyok
A Nap úgyis megöl
2000.10.25.
Békítő
Tarts meg irigyen magadnak,
Tarts meg mindaddig,
Míg a halálom életben tart.
Együtt készítünk,
- emlékszel még? -
Két pici üvegpalotát,
Díszeset, kedveset.
Amit én készítek,
A te nyakadba akasztom,
Pont a szíved fölé,
Benne rejtem el
Lényem lényegét.
Amit te készítesz,
Akasztod majd
Az én nyakamba,
Pont a szívem fölé.
Így mindig veled leszek,
S te ugyanígy velem.
Együtt növünk fel
Majd felnőtté,
De igazi felnőttek
Nem leszünk sosem.
S majd öregen
Együtt ülünk kertünkben,
És őszülő kis fejed
Mellemre hajtod,
S reszkető kézzel is
Öleljük majd egymást.
1999. nyár